Meghoztam az első igazán feltörekvő fejezetet, ami életem első hosszabb lélegzetű írása.
A történet során mindig több lépéssel előttetek fogok járni
~oOo~
Hedvig kívülről visszafogottnak tűnő, –de csak a munkában- alacsony, elálló fülű, ázsiai vágású lány volt, aki a Bulby alkalmazottainak szálláshelyén a második emeleten tengődött, mint gyakorlott takarítónő, míg húga, Rona, feje kerek, barna haja pedig féloldalas frufruval pompázott, és ha lehet, még Hedvignél is alacsonyabbra nőtt. Legjobb barátnőjük Lisbet Vinter náluk jóval idősebb, huszonnyolc éves volt és majd’ 10 éve dolgozott a vállalatnál, bár keresete nem sokban különbözött az ikrekétől. Hullámos barna haja és kissé pisze orra rendkívül elbűvölővé tette.
Ők hárman remekül megvoltak és a nagy szegénység ellenére rettentő vidáman éltek, mindig nevettek, de akadtak borúsabb, napokat végigimádkozó időszakaik is. Minden egyes hét ugyanolyan mosolyokkal teli, dolgozós volt, míg két takarító el nem hagyta a vállalatot. Johanna és Elsa már biztosabb életet tudhatott magának, ellenben nem akadt, aki elvégezné a feladatukat, viszont lelkes jelentkező annál inkább! És ez jelentette a káosz kezdetét Hedvigék életében.
Az úr 2096. évének gyönyörű márciusi szerdáján, pontban hatkor kelő takarítók motoszkáltak a Bulby épületében, mit sem sejtve az újak érkezéséről. Teljesen átlagos napnak indult, csakis a főnök tudhatta mi fog később történni. Hedvig unottan állt a kisszekrény elé, ahonnan előkerült fehér inge és sötétkék nadrágja, amit elmélázva kapott magára, odafent pedig a másik egérlyuk méretű helységben Rona tette ugyanezt, illetve Lisbet, aki Elsa távozása után megkapta a rangidős, emeletes szobát, amit úgy kell elképzelni, hogy belépve meglátjuk a kandallót, mellettünk pedig a mosogató, két nyírfaszékkel és fémasztallal, az ágyhoz felvezető lépcső alatt pedig könyvespolccal.
Fél órán belül már fent ültek a kicsike étkezőben és a vajas kenyeret majszolva beszélgettek, a rajtuk kívül még ott ülő nő, Inge némán nézte őket, hiszen más nem is tudott csinálni, mióta bátyja egy elborult pillanatban kivágta a nyelvét pár hónapos korában, így már huszonegy éve él tökéletes csöndességben, az elkövetőt pedig diliházba zárták.
Hétkor egyszerre pattantak fel, elindultak a legfelső emeletre, ahová a főnök már kitűzte, ki hol fog ma dolgozni. Hedvig neve mellett a szomszédos egyetem négy osztálya szerepelt, míg Ronának ugyanitt a hall és a társalgó állt. Lisbet a Pavilont kapta, míg Inge a Krónikás Borozót.
-Az egész Pavilon! Tényleg kéne pár újonc, különben megszakadunk! –nyögte Lis, miközben kilépett a Bulby ajtaján, majd elindult a Fő térre vezető lépcső felé.
Hedvig és Rona egy darabig nézték távolodó alakját, aztán megvonták a vállukat és megkeresték az egyetem bejáratát. Eközben összefutottak a főnökkel, aki izgatottan sugdolózott a titkárnővel, oda se figyelve rájuk. Különös, mivel eddig akárhányszor látták, az úr sosem volt ilyen közvetlen másokkal, ráadásul a nyakkendője is hiányzott! Az épületbe való érkezés után hangos kuncogás ütötte meg a fülüket, ami két a lépcső közepén üldögélő szintén ázsiai külsejű lánytól származott. Egyiküknek vékony hangja és pufók arca volt, amit hosszú, barna haj keretezett, míg a másiké szőkésbarna, rövid, alul teljesen kékre festve, szemei pedig mandulavágásúak. Előbbi piros pólót viselt kertésznadrággal, míg utóbbi kockás inget farmerral részesítette előnyben. Biztosan egyetemisták! Hedvigék elmentek a takarítószertárba a szükséges eszközökért, majd nekiveselkedtek a munkának, teljesen megfeledkezve a vihogókról.
Ám miután Rona elkezdte törölgetni a társalgó polcait, pár diák beült oda és minden egyes apró mozdulatát figyelték. A takarító apró horkantással fejezte ki nemtetszését, de folytatta a dolgát, ám a fotelek sikeres tisztításában a fiatalok eléggé gátolták. Remélte, hogy Hedvignek egyszerűbben megy, mint neki és őt senki sem piszkálja, ám ebben elég nagyot tévedett, a két lépcsőn ülő lány a kettes teremben firkáltak a táblára, látszólag pedig abszolút nem zavarta őket, hogy Hedvig ötödszörre törölte le a krétaport.
Mintegy varázsütésre, tízkor már minden akadály eltűnt az ikrek elől, és vidáman folytatták a munkát.
Szerencsére Rona a hallt hagyta utoljára, különben igencsak meglepődött volna a lépcsős lányoktól, akik az egész emeletet feltakarították, a legkisebb gond nélkül, kezdve a négy privátlaborral, az előadóval és a közös laborral. Ráadásul ezt egy hang nélkül tették, csak kissé sunyi mosolyukból lehetett arra következtetni, hogy elégedettek azzal, amit csinálnak.
Tehát az incidenseket leszámítva, mindent simán ment Hedvigéknek a munkaidő lejártáig. Végeztek az összes rájuk szabott feladattal, sőt, Rona még a legkisebb sarkokról is likvidálta a pókhálókat. Úgy gondolták elmennek a Pavilonhoz, hátha Lisbet, bár már délután öt óra volt, még nem végzett. Mosolyogva kerültek rá a rozsdaszínű útra, ami a szürke lépcsőhöz vezetett. Könnyedén lépkedtek a füvön, a Pavilon előtti kis tavacska vize pedig tisztán csillogott, így talán ezekért, vagy az elégedettség miatt, de mikor meglátták Lisbetet, amint a földszintet mossa fel, miközben az épület túlsó végében a két lány törölgette az ajtófélfát, majdnem hanyatt dobták magukat.
-Lis, ők… -kezdte Hedvig, mikor barátnőjük kissé idegesen rájuk ripakodott.
-Elnézést, de mégis miért járjátok össze azt, amit felmostam? Hm?
-Jajj, sajnáljuk Lisbet, véletlen volt, ne segítsünk? Vagyis…Már vannak segítőid, de hátha...-habogott Rona, mire Lis körülnézett a Pavilonban: a két lány eltűnt.
-Nem tudom, mi van veletek, de ha szórakozni akartok, amíg nem végzek, addig hanyagoljátok. Köszönöm!
Az ikrek azt hitték teljesen megbolondultak, és a két lányt biztosan csak képzelték, de akkor meg miért tűntek olyan valóságosnak a kuncogások, meg a firkálás? A válasz már-már túl sokat váratott magára, így mikor hazaértek, csak a jó meleg fürdőért, no meg alvásért fohászkodtak. Úgy tűnt, imájuk meghallgatásra talált, mire Lisbet visszatért, addigra már az ágyban pihenve nézték a plafont, végül pedig szemeik lecsukódtak és az álmok mezejére léptek. Pedig, ha kinéztek volna az egyetem felöli ablakon, igencsak furcsállták volna az odalent zajló eseményeket.
A főnök lelopódzott a fenti irodájából, majd pontban nyolckor kiállt a ház elé. Várt valamire, jobban mondva valakikre. Halk, kopogó léptek hallatszottak, először egészen halkan, aztán egyre hangosabban, végül pedig feltűntek tulajdonosaik is. A férfi nyelt egyet és kihúzta magát, nemrég felvett nyakkendőjét pedig megigazította. A sarkon megjelent a két lány, akik már eddig is alaposan felforgatták a Bulby életét.
-Mina Blom és Oda Grönberg kisasszonyok! –hajtott fejet a főnök, majd folytatta. –Örülök, hogy látom magukat.
-Jó estét Söderberg úr! –biccentett a szőke, miközben a másik lány is tett egy hasonló mozdulatot, ami az üdvözlésre utalt.
-Mina, nyugodtan tegeződhetünk, ha jónak látja, nem kell Söderberg úrnak hívnia… vagy hívniuk.
A szöszi –azaz Mina- bólintott és Oda belevágott a mondanivalójukba. Látszott, hogy nem csak a saját, hanem Mina nevében is beszél.
-Szóval, láttuk, hogy takarítókat keresel, mint tudod, felvettük a kapcsolatot, ma reggel átutaztál értünk és elvittél az egyetemhez, ahol két alkalmazottad is dolgozott, mondhatni rettentően precízek voltak, mi pedig felmostuk az emeletet, úgy, ahogy Minaval megbeszéltük. Végül pedig átmentünk a Pavilonba és letisztítottuk a hátsó ajtókat.
-Igazán nem kellett volna, hiszen mégiscsak…
-Robert, holnaptól már takarítók leszünk, többet hallani sem akarunk arról, hogy a gawai polgármester lánya vagyok, Oda családja pedig jóban van a királynővel! Ezt választottuk, és lássuk be, helyesen tettünk, hogy felhagytunk származásunkkal. Most már csak ezek a ruhák, meg amiket fednek a sajátunk. Jó lenne, ha elfogadnád, és nem kezelnél minket gazdagokként! –tört ki Mina, miközben kezét a csípőjére helyezte.
-Khm, akkor meg is mutatom a szobátokat. A takarítóink nem műveltek, fogalmuk sem lesz a kilétetekről, remélem, megfelel. Ráadásul szegény Iren… vagy… In… Á! Inge! Teljesen néma, kivágta a bátyja a nyelvét. Szóval a kiléteteket senki sem fedheti fel. Mármint rajtam és rajtatok kívül persze.
Az úr megpördült a tengelye körül, intett a lányoknak, hogy kövessék. Azok összenéztek, majd a nyomába eredtek újdonsült főnöküknek. Bizonyára, már mindenki kitalálta; ez a két befolyásos családdal rendelkező személy fog Elsa és Johanna helyére állni, felhagyva minden eddigi kényelemmel, ami őseik által adatott nekik. Lépteik halkan dobbantak minden egyes lépcsőfokon, mire az alvó takarítónők a másik oldalukra fordultak, Inget kivéve.
Halk suhogást közeledett a harmadik emeletről a másodikon tartó csapathoz, így a két hang egymásba vegyült, a főnök pedig hirtelen a néma lánnyal találta szembe magát.
-Inge, maga mit keres itt? Aludnia kéne! –sziszegte a férfi, miközben szemei szikrát szórtak alkalmazottjára.
,,Csak vízért szerettem volna indulni, elnézést kérek!” jelelte Inge.
-Akkor siessen azért a folyadékért és reggelig ne is lássam!
A lány remegve bólintott, majd elsietett, mire a férfi bocsánatkérően nézett Minaékra.
- Kérem, bocsássatok meg neki, eléggé… hogy is mondjam… tévelygő lélek.
- Nem kellett volna ilyen durván beszélned vele –rázta a fejét rosszallóan Oda, mire a főnök lesütötte a szemét.
- Itt vannak a szobáitok, jobban mondva Minaé, Oda, a tiéd egy emelettel feljebb van. Jó éjszakát! Holnapra keresek valami könnyű munkát.
- Felesleges fáradozás. A legnehezebbet kérjük. Mondtuk már, hogy semmi kivételezést nem tűrünk el kilétünk miatt, de úgy látszik, nemigen fogod fel. Most már mi is alkalmazottak, takarítók vagyunk, akiknek öröm a munka.
Mina szenvedéllyel beszélt, azután pedig Odaval együtt jó éjszakát kívánt a férfinak és elmentek lepihenni. Söderberg úr még vakargatta egy darabig a fejét, végül vállat vont és ő is nyugovóra tért.
A Bulby viszont csak egy a sok dolog közül, ami az országban van. Alig észrevehető, emeletes épület, bezsúfolva a kocsma és könyvesbolt közé. Ott is történhetnek hasonló dolgok, jöhetnek, mehetnek a dolgozók. Ám nem sokkal később a fővárosban valami olyan történik, amitől később a Bulbynek nőni fog a hírneve úgy, ahogy az ottani aprócska eseményeknek is nagy jelentősége lesz. Mindez pedig talán soha sem történt volna meg, ha a két lány nem érkezik meg, a szívroham pedig nem is létezett volna.
Nem is olyan messze a Pavilon mögötti kis téren mozgolódás támad. Trombitás ember érkezik a közepére. Könnyes ujjait végigfuttatja a hangszer torkán, majd megfújja azt. Hosszan búgatja, vesz egy frusztrált mély levegőt és újra belelehel. A környékbéliek pattannak fel elsőnek, tódulnak az ablakokhoz, később pedig az egész városban kattannak a villanykapcsolók, mindenki érdeklődve keresi a zaj forrását.
A hangok, amik az elmúlást jelzik. A királyi család tagjainak halálakor szólaltatják meg. Királynőjüknek nem volt élő rokona, és most már ő is elindult a feledésbe merülés útján. Bár történelem órákon hamarosan elő fogják venni, portréi pedig továbbra is a palota falain függenek majd, Shiroto uralkodó nélkül marad. Charlotta Ahlberg, avagy II. Charlotta, később a Magány Úrnője eltávozott az élők közül, sorsára hagyva országát, amit az udvarnak orvosolnia kellett. Az egész világon hercegségek, királyságok voltak és csak a gimnazisták hallhatták gyakran a köztársaság szót, így új uralkodó után kellett nézni.
- No de Carlson úr! Más uralkodó családból választani valakit, aki még csak tisztában sincs Shiroto törvényeivel, maga lenne a botrány! Kezdve a skandináv névválasztással, a lehető legfurcsább törvényekig. Meg kéne tanulnia a történelmet és még ezerféle szokást, na meg a nyelvünk is a legbonyolultabbak közé sorolható.
- Hall uram, kérem, ez csak egy ártalmatlan ötlet és belátom, most önnek van igaza. Mi lenne, ha a nép közül kerülne ki valaki? Egy válogatóverseny, igen-igen a királynői pozícióra. Mindig az elhunyt uralkodó neméből kell választani ez törvény, így azt javaslom, tervezzük meg a versenyt és…
- Carlson, kérem, türtőztesse magát, ez túl… szürreális ötlet. Közember, mint uralkodó? Nevetséges ötlet, roppant nevetséges. Ismeri a szokásokat, de nem követi, ismeri a törvényt, de nem érdekli. Ugyan…
- Ismerje el Hagen, hogy igenis van benne fantázia! Gondoljon csak bele, mennyire megnövelné Shiroto hírnevét! Az új királynő a köznépből! Az udvar nagyszerű ötlete! Fellendítené a turizmust és a Forró Királysággal is javulhatna a kapcsolatunk. Hisz’ az uralkodói családjuk konkrétan a semmiből tűnt fel egyszerű polgárként. Azt javaslom, kérjük meg a 18. életévüket betöltött hölgyeket a temetés után, de jobb lenne minél előbb, hogy küldjék be jelentkezésüket. Kor, fénykép, név, lakcím, munkahely, hobbi, mit szeret, mit utál satöbbi. Kiszűrjük az arra alkalmatlanokat és a fiatalhölgyek közül ötvenet meghívunk a palotába, ahol belerázódnak az itteni életbe. Hetente küldünk el közülük legalább egyet, végül pedig, mikor tízen maradnak a nép és az udvar fele-fele arányban megszavazza az itt maradó hármast, akik közül végül kikerül Shiroto következő királynője. Izgalmas feladatokkal színesítenénk a versenyt, mindenki emlékezetében sokáig élne a shirotoi verseny, mondjuk, legyen a neve Feltörekvők! A nemzetközi internetes televízión sugározhatnánk máshol is a történéseket, továbbá az Uralkodói csatorna is tökéletes lenne. Uraim?
- Belőlem szólt Söderlund úr! Szavazzunk!
- Köszönöm Carlson, akkor maga ezek szerint igent mond?
- Természetesen!
- Hall?
- Igen!
- Hagen?
- Persze!
- Berg?
- Már a többség döntött, de mindenképp igen.
- Akkor uraim, holnap az újságban szeretném látni a felhívást szeretett királynőnk pénteki temetésére, továbbá a Feltörekvőre!
- Uram, melyik cikkíróra bízza a feladatokat?
- Roppant jó kérdés Hall! Talán a női csapatból Naomi Cotchra a temetést, illetve nagyon bízom Laetitaban is. Micsoda írói álneveket találnak ki! Na, de kérem, szóljanak nekik, mivel sikerrel kell járnunk! Hatalmas esemény házigazdája lesz a palota, szeretném, ha minden tökéletes lenne! Készítessenek elő ötven szobát!
- Elnézést, de mi lesz a belga királyi család látogatásával? Jövő hónapban jöttek volna megbeszélni az évi velük együtt rendezendő Kulturális Világverseny részleteit.
- Pompás!
- Uram…
- Remek feladat lesz a lányoknak, mivel itt legfőképp kreatívnak kell lenni, ezért itt egy tökéletes alkalom a szürke nők kirostálására. Ne mondja le!
- Nos, rendben…
- Ezennel a tárgyalást berekesztem! A temetéssel kapcsolatban pedig: délután négy óra.
Ebben a pillanatban pedig ötven lány sorsát pecsételték meg könyörtelenül, de egyét még jobban. Ő lesz az új királynő, telis-tele uralkodói feladatokkal, szinte már-már nyílt magánélettel. Vajon kinek kell ez? Másnap reggel a Laetita által megírt cikk megjelenése után már akadt száz jelentkező. És még hol a vége? Plázacicák, hatalomra éhes, könyörtelen fiatalok, szegényebb, esetlenebb lányok… Ó, vajon sikerül e valakinek méltónak lennie a címre?
- Ézd ak edig! –mondta teli szájjal Rona reggel az asztalnál, miközben felemelte az újságtartóról a Shiroto Napjai című napilapot. A címlapon a királynő képe volt fekete-fehérben, mellette a felirat, miszerint örökre elment, utána jött a reklámoknak fenntartott rész, tartalomjegyzékkel egybekötött előszó és…
- Te jó isten! -sikította Hedvig, miközben szinte belebújt Lisbetbe, úgy mutatta neki a 3. oldalt. Inge szemét forgatva nyúlt a tartóhoz és ő is kivett egy lapot.
- Inge, kérlek, bocsáss meg! –szabadkozott Lisbet, de már rég elmerült a Shiroto Napjaiban.
Feltörekvők- országunk királynőt keres! írta: Laetita A királynő halála után, míg az emberek könnyei még folytak, a tanács összeült és megbeszélték Shiroto sorsát. Sajnos trónörökös híján egy darabig Eric Söderlund kormányozza országunkat, de mivel királyságnak kell működnie a Világ Törvénykönyve szerint, így pályázatot írtak ki a leendő királynő szerepére. A fentebb említett kötet szerint, ha az uralkodó ilyen helyzetben távozik, akkor az ország köteles ugyanabból a nemből választani.-Sziasztok!
A jelentkezni vágyó lányok a Pavilon épületében adhatják le lapjaikat, ott helyben pedig, ha nincs náluk fénykép arcukról, fotósunk készít egyet. A többi kért adatot ott helyben láthatják. Söderlund és Carlson úr közös ötlete alapján, kiválasztanak ötven lányt, akiket azonnali hatállyal a palotába rendelnek és minden héten legalább egyet elküldenek közülük, míg végül a ,,top tíznél” a nép szavazással, az udvar pedig közösen dönti el, kik lesznek az utolsó háromban.
A sors fintora, hogy a belga királyi család áprilisi látogatása pont a Feltörekvő idejére esik, de Söderlund úr szerint ez remek alkalom lesz, hogy a további feladatok mellett felmérhessenek további készségeket is.
A belga uralkodók különben most decemberben mondanak le a trónról, húsz éves fiúk, Edward herceg számára, aki szintén eljön majd Shirotoba.
Hölgyeim, ha már elmúltak tizennyolc évesek, de még nem töltötték be a huszonötöt, akkor szívesen látjuk őket a Pavilonban, mától kezdve 1 hétig a fővárosban, a vidéki városokban pedig szintén ugyanitt, ugyanekkor!
Az újság böngészéséből Mina és Oda zökkentette ki a lányokat, mire Rona meg Hedvig sokkos állapotukat még jobban tekintve, kigúvadt szemekkel egymásra néztek. A lépcsős lányok!
-Jó reggelt! Mi már látásból ismerjük egymást, ugye Hedvig? –nézett az újonnan érkezőkre Rona kissé ideges mosollyal.
-Hát hogyne! Egy élmény volt hatszor lemosni a táblát utánatok! –vonta fel a szemöldökét a lány.
-Hé, örüljetek, hogy az emeletet tegnap megcsináltuk, így ma már valami kisebbet kaptok! –vágott vissza Mina.
Az ikrek motyogtak valami elnézés félét, mire Inge hevesen mutogatva felállt.
,,Én is láttalak titeket a főnökkel!” jelelte a lehető legkevesebb sikerrel, hiszen egyedül csak Hedvig értette.
-Na, csúcs vagy Inge! –jelentette ki.
-Lisbet Vinter vagyok! –mutatkozott be elsőnek Lis, az újoncoknak.
-Mina Blom. Ő pedig Oda Grönberg –vágta csípőre a kezét Mina.
-Hedvig és Rona Björk, no meg Inge… ööö… Inge! –mosolygott Rona.
-Lekéstétek a reggelit, útközben nyugodtan kapjátok be ezt a két szendvicset, mi megyünk megnézni a beosztást –hadarta Hedvig, mire mindhárman felálltak és az alapból álló, fürgén lépkedő Inge után indultak. Mina meg Oda hatalmas örömmel vette el a tálcáról a két paradicsomos kenyeret, majd kuncogva eredtek a többiek nyomába.
-Hm, egészen tetszetős a takarító munka! –nevetett Oda.
-Csak várd ki a végét, támadt egy remek ötletem! –kacsintott Mina.
A táblán a Pavilon mögötti tér feltakarítása szerepelt Mina, Hedvig és Inge neve mellett, míg a könyvesboltot Lisbet, a kalapboltot pedig Rona és Oda kapta. Egy újabb, mindennél fordulatosabb nap vette kezdetét, és ez csak részben volt Mina titkos tervének köszönhető, amit sutyorogva a tér felé beszéltek meg mielőtt annak az egyik sarkán lévő kalapboltba Oda besétált volna kint hagyva barátnőjét. Sokkal több dolog történt aznap, még a belgák háza táján is.
Drága Én!
VálaszTörlésAz új fejezeted nem javított verziója ez. Ugye?
Üdv:
Én